NOD32-vel először 2003 nyarán találkoztam az első munkahelyemen, akkoriban még csak a 2-es verzió volt elérhető belőle. Már akkor úgy reklámozták mint az egyik legkisebb erőforrás igényű vírusirtó. Otthoni felhasználók körében nagyon hamar népszerű lett, sok gépet szereltem akkoriban és a legtöbbjükön a NOD32-vel találkoztam. Sokan a mai napig kételkednek abban, hogy a szoftver megfelelő védelmet nyújt-e. Vannak akik kizárólag a régi nagy nevekben bíznak és nem is akarnak foglalkozni a piacon megjelenő új szereplőkkel. (Sok gépes, céges rendszereknél ez valamennyire érthető, hiszen az évek óta használt terméket az ember általában nem szívesen cseréli le.) Találkoztam olyanokkal is akik sok olyan esetről számoltak be, hogy fenn volt a gépükön – vagy ismerősük gépén – a NOD32, a gép mégis megfertőződött és más cég terméke több száz vírust is talált a merevlemezen. Munkámból adódóan ezen esetek közül néhányat személyesen is láttam és azt kell mondanom, hogy gyakran már rég lejárt a vírusirtó licence, vagy nem volt rendesen frissítve sőt, olyat is láttam, hogy a gépen a szoftvernek valamilyen feltört változata futott.
Mi most már több mint másfél éve használunk NOD32-őt és eddig még egy ilyen gépünk sem fertőződött meg. Jelenlegi munkahelyemen egyébként többféle vírusirtó is van és a kritikus gépeket időnként más cég termékével is ellenőrizni szoktuk. Eddig nem volt semmi probléma. A stabilitása és az erőforrás igénye is teljes mértékben kielégítő de erről majd bővebben is írok.
NOD32 termékek
Mivel már ez a cég is teljes értékű vállalati megoldásokat kínál ezért kezdetnek szeretném kicsit összefoglalni, hogy milyen változatok kaphatóak a piacon és ezek milyen funkciókkal rendelkeznek.
Eset NOD32 Antivirus
Ez maga a vírus- és kémprogramirtó (antispyware) szoftver. Van belőle otthoni – azaz Home – és vállalati – korábban Enterprise volt a neve, ma viszont már Business-nek hívják – változat. Érdekessége a dolognak, hogy az otthoni és a vállalati változatok kinézetre és funkcióra teljes mértékben megegyeznek. A plusz, amit a vállalati változat nyújt, hogy megkapjuk hozzá a központi menedzsment alkalmazást (Remote Administrator).
Eset Smart Security
Ez a szoftver ugyanazt a vírus- és kémprogramirtó motort tartalmazza mint a NOD32 Antivirus, viszont ebben már tűzfal és levélszemétszűrő – azaz spam szűrő) is van. Szintén létezik belőle otthoni és vállalati verzió és ezek ugyanúgy megegyeznek egymással mint a NOD32 esetében. Mégis akkor mi a különbség ezek között? Erről a licencelés részben írok bővebben. Természetesen az üzleti változathoz ugyanúgy jár a Remote Administrator.
Egy hétköznapi felhasználó és a kisebb cégek leginkább a fenti termékekkel fognak találkozni. Ezek mellett természetesen vannak egyéb, leginkább nagyobb vállalatok számára lényeges termékek mint például a különböző levelező-szerverek (Microsoft Exchange server, Lotus Domino) védelmét, valamint az átjáróvédelemre szolgáló eszközök. Mindezek mellett a sima vírusvédelmi megoldásukat is igyekeznek minél több operációs rendszeren elérhetővé tenni. Jelenleg a következő operációs rendszerekre van az Esetnek valamilyen vírusvédelmi szoftvere: Microsoft Windows, Novell Netware, MS-DOS (Igen, DOS! 
), Red Hat, Suse, Mandriva, Debian és Ubuntu Linux. Létezik vírusirtójuk a Sun Solaris rendszerére és támogatják a BSD-ket is a 4-estől egészen a 7-es verziókig.
Licencelés
A vírusirtók piaca egy kicsit különbözik a többi szoftverekétől. Egy videó vágó alkalmazást például vásárlás után addig használunk amíg csak akarunk és nem kerül több pénzünkbe. Néhány évig ingyenes javításokat is kapunk hozzá és ha megjelenik a következő változat akkor többnyire mindig van egy kedvezményes ár azok számára akik már rendelkeznek a korábbi verzióval. Vírusirtót viszont általában egy évre vásárolhatunk. A megvásárolt licenc feljogosít minket, hogy egy évig használjuk a szoftvert és ingyen letölthessük a friss vírusmintákat valamint a programjavításokat. Leegyszerűsítve, tulajdonképpen egy előfizetéses rendszerről van szó. Amíg kifizetjük az éves díjat, addig járnak hozzá a biztonságunkat garantáló vírusminta és program frissítések.
Muszáj ismét megemlítenem a Symantec-et. Ez a cég általában évente jelentkezik újabb változatokkal amelyekbe mindig belekerül valami újabb, nagyobb biztonságot nyújtó megoldás és komolyabb program javítások. Ezeket az újabb kadásokat a cég mindig az aktuális évszámmal jelöli. Az egyes változatokra nem vagyunk automatikusan jogosultak, az újabb változatokat ismét meg kell vásárolni. Mivel évente amúgy is újabb, fejlettebb változatot dobnak piacra ezért ez elsőre nem tűnik olyan nagy problémának. Viszont mi van akkor, ha mondjuk év közepe felé vásárolunk egy változatot és néhány hónappal később már meg is jelenik az újabb változat? Ha mindenképpen ragaszkodunk a nagyobb biztonsághoz akkor bizony meg kell vásárolnunk az új változatot. Természetesen némi kedvezményt azért kapunk, ha az előző verzióról térünk át az újabbra.
A NOD32 ezzel szemben a verziók közötti váltásokat sokkal ügyfélközpontúbban kezeli. Az előfizetéses rendszer természetesen itt is megvan, viszont ha veszek egy 1 éves licencet akkor az előfizetés időtartama alatt bármelyik verziót letölthetem és feltelepíthetem a gépemre. Ez vonatkozik a régebbi, 2.7-es, a 3.0-ás vagy akár a jelenlegi legfrissebb, a 4.0-ás változatra is. Azt használom amelyiket csak akarom. A licenc egyébként többnyire egy felhasználónévből és egy jelszóból áll ami ahhoz kell, hogy a program be tudjon jelentkezni az Eset központi gépére amely a vírusminta és programfrissítéseket tartalmazza. Ha vállalati változatot veszünk akkor kapunk még egy nod32.lic nevű fájlt is, erre akkor lesz szükségünk ha Remote Administrator-t szeretnénk telepíteni.
Szó volt korábban az otthoni és az üzleti felhasználásról. Ezt is nagyon korrektül kezeli a cég. Ahogy már írtam, kinézetre és funkcióra teljesen megegyeznek ezek a változatok. Ha négyet, vagy négynél kevesebb licencet vásárolunk akkor otthoni felhasználónak számítunk, ha viszont legalább ötöt akkor viszont vállalatinak és máris jogosultak vagyunk a Remote Administrator használatára. Ami még nagy különbség, hogy otthoni változat a licenc szerint szerverekre nem telepíthető fel.
Eset Nod32 Antivírus
Előző cikkemben írtam, hogy a 2007-es Symantec Norton Antivírus után váltottunk át a Nod32-re. Akkoriban csak a 2.x-es változat volt csak elérhető magyar nyelven, a 3-as változathoz még csak angolul lehetett hozzájutni. Nekem az a véleményem, hogy a számítástechnika nyelve az angol ezért különösebben nem szokott zavarni ha egy szoftverből nem létezik magyar nyelvű változat sőt, inkább az angol nyelvű programokat részesítem előnyben de én informatikus vagyok, egy hétköznapi felhasználó számára nagy segítség, ha egy szoftver az anyanyelvén próbál meg kommunikálni. A Symantec-nek akkoriban nem volt magyar nyelvű változata és a vállalati, vagyis az Endpoint Protection 11-es verziójából a mai napig nem létezik magyar nyelvű változat, csak angol. Ha jól tudom, akkor a 2010-es Norton Antivirus-ból viszont már van magyar nyelvű, legalábbis EZEN az oldalon magyar nyelvű termékként hirdetik.
Na de térjünk rá magára a Nod32-re. Mikor felajánlották, hogy tesztelhetjük a szoftvert akkor elsőre úgy gondoltuk, hogy maximum 1-2 hét alatt végzünk az egésszel. Mivel a 3-as verziót már elég régóta használjuk, csak a Remote Administrator működése lett volna újdonság. Igen, csakhogy kiderült, hogy már létezik 4-es verzió is és mikor megtudtuk, hogy a licenc lehetővé teszi, hogy a meglévő, 3-as verziókat ingyen lecseréljük a legújabb változatra akkor a munkahelyemen is frissítettem néhány szoftvert, hogy minél több tapasztalatot tudjunk szerezni.
Vírusirtó sőt, bármilyen szoftver vásárlásakor az első dolog amit illik megnézni, az a rendszerkövetelmény. A legtöbb szoftvergyártó ilyenkor megadja a processzor órajelét, a szükséges szabad merevlemezterület nagyságát, a memóriaigényt na és persze a futtatáshoz szükséges operációs rendszer típusát és verzióját. Játékoknál és grafikus alkalmazásoknál a videó kártya sebessége is lényeges. Ha megnézzük néhány másik cég vírusirtóinak a rendszerkövetelményét akkor ott az összes felsorolt paraméterrel találkozhatunk, ezzel szemben az ESET magyar és külföldi honlapján a processzort órajele nincs feltüntetve. Gondolom ezzel is azt akarják reklámozni, hogy szinte bármilyen hardveren elfut a szoftver. Végül is, még mindig elérhető MS-DOS alá is a szoftverük, úgyhogy lehetséges. (Fontos megemlíteni, hogy a Windows 2000, XP, Vista és most már Windows 7 mellett még mindig támogatják a korábbi Windows változatokat, egészen a 95-ös verzióig visszamenőleg. Igaz, ezekre nem érhető el a legújabb, azaz a 4-es változat hanem csak a korábbi, 2.7-es verzió. Természetesen az újabb operációs rendszerek közül a 64 bites változatokat is támogatják.) A memóriaigény viszont fel van tüntetve, ez ennél a változatnál 48 Mb ami körülbelül fedi is a valós igényt.
Telepítés után két folyamat fog folyamatosan futni a háttérben, ezeknek a memóriafelhasználása valahogy így néz ki: egui.exe (3 Mb), ekrn.exe (45 Mb). Ez ugye összesen 48 Mb. Fentebb azért írtam, hogy körülbelül fedi a valós igényt mert ha byte-ra pontosan kiszámolom akkor azért van némi eltérés de szerintem senki se fog azon problémázni, hogy kerekítettem egy kicsit. Nagyon tetszett egyébként, hogy míg más termékek a háttérben 4 de inkább 5 vagy több folyamatot futtatnak, addig a Nod mindössze az ekrn.exe és az egui.exe fájlokból áll. Az ekrn.exe maga a vírusirtó, az egui.exe pedig a hozzá tartozó grafikus kezelőfelület.
Nézzük, mit is nyújt nekünk a szoftver. A szokásos vírusvédelem mellett már ebbe a termékbe is belekerült a manapság egyre nagyon fenyegetést jelentő kémprogramok elleni védelem. Természetesen kapunk Outlook-ba – és most már a Mozilla levelezőjébe, a Thunderbird-be – beépülő modult is amivel a levelezésünket is folyamatosan ellenőrzés alatt tarthatjuk.
Mi először a 3-as változatot kezdtük el használni – ezt már több mint egy éve használunk teljes megelégedéssel -, a 4-es csak néhány hónapja került fel pár gépünkre. Én úgy éreztem, hogy a 4-es mintha egy kicsit jobban fogná a gépeket mint az elődje de még így is kiválóan teljesít, alig észrevehető, hogy ott fut a háttérben. Leginkább csak akkor vesszük észre, hogy fenn van a gépen amikor időnként a jobb alsó sarokban feldob egy kis ablakot, hogy frissítette a vírusminta adatbázist vagy éppen saját magához töltött le és telepített fel valamilyen biztonsági javítást. Nagyon tetszett, hogy piszkosul gyorsan frissül első alkalommal is, egy átlagosnak mondható internet kapcsolat mellett is viszonylag rövid idő alatt naprakész vírusmintákhoz juthatunk. Ami szintén nagyon tetszett, hogy telepítés után nem szükséges újraindítani a számítógépet…
A korábban Norton Antivirus-t futtató gépeink közül mindössze a laptopok lettek lecserélve, a korábbi Celeron-os és Pentium 4-es gépeink megmaradtak, változatlan konfigurációval. Mikor ezekre a régi gépekre a Nod32 került fel, a rendszer mondhatni fellélegzett, sokkal gördülékenyebbé vált rajtuk a munka. A több mint egy év alatt mindössze két problémával találkoztunk. Az egyik esetben az egyik gépen teljesen megadta magát a szoftver, egyszer csak nem tudott lefrissülni és ezt a problémát csak a vírusirtó teljes újratelepítésével tudtuk megoldani. Hozzáteszem, hogy ezen a gépen a Windows már több éve nem volt újratelepítve úgyhogy már volt a rendszernek egyéb problémája is. Míg azonban a Symantec rendszeresen produkált hasonló, többnyire csak újratelepítéssel elhárítható hibákat több éve futó és frissen telepített, úgymond szűz rendszereken is, addig a Nod32-vel eddig csak egyszer volt ilyen problémám. A másik esetben az ekrn.exe erőforrásigénye növekedett meg látványosan, sokszor 40% felett terhelte a processzort. Nem éppen egy kis erőforrásigényű vírusirtóra jellemző viselkedés. Ezt a hibajelenséget egyébként még a 3-as verzió produkálta, úgyhogy hibaelhárításként egyszerűen feltelepítettük a 4-es változatot. A hiba úgy tűnik megszűnt bár hozzá kell tennem, hogy az előző verziónál is több mint egy év után jelentkezett csak ez a probléma. Ezekből az esetekből is látható, hogy tökéletes szoftver sajnos nincs, viszont más problémával eddig nem találkoztunk – legalábbis Windows alatt nem de erről majd lejjebb írok részletesebben -, úgyhogy a szoftver meglehetősen stabilnak bizonyult.
Eset Nod32 Smart Security
A Smart Security annyiban különbözik az előző terméktől, hogy a vírusirtó és kémprogramirtó komponenseken kívül tartalmaz egy tűzfalat és egy levélszemétszűrőt. Bár a honlapon nem írják, hogy több memóriát igényelne a program, valójában a plusz szolgáltatások miatt nem fog megelégedni 48 Mb memóriával.
A folyamatok száma nem fog változni, ugyanúgy csak az ekrn.exe és az egui.exe fog futni a háttérben, a memóriaigényük viszont több lesz. Alapból az ekrn.exe most már nagyjából 48,8 Mb-ot, az egui.exe pedig kb 9,4 Mb-ot fog felhasználni. Ez ugye egy picivel több mint 10 Mb-os plusz memóriaigényt jelent, a rendszer sebességében viszont nem érzékeltem lassulást.
A tűzfal többféle üzemmódban működhet. Automatikus üzemmód, automatikus üzemmód kivételekkel, Interaktív üzemmód, házirend alapú üzemmód és tanuló mód. Utóbbit csak akkor ajánlják használatra, ha szabálykészleteket szeretnénk létrehozni, tehát ezt elsősorban rendszergazdák fogják használni. Mi az interaktív üzemmódot teszteltük. Ennek az a lényege, hogy a program minden kommunikációs kísérletet kiértékel a meglévő szabályok alapján. Amennyiben egyik szabály sem alkalmazható akkor a felhasználó választhat, hogy engedélyezni vagy pedig tiltani szeretné az adott kommunikációs kísérletet. Azért választottam ezt a módot mert szeretem, ha van választási lehetőségem. Az automatikus mód csak a szokványos kimenő kapcsolatokat engedélyezi, a nem a rendszer által kezdeményezett bejövő kapcsolatokat pedig alapból tiltja. Nincs annál bosszantóbb, mikor a tűzfal blokkol egy kapcsolatot és az embernek utána kézzel kell turkálni a beállításokban, hogy engedélyezze azt. Ennek ellenére egy átlagos, otthoni felhasználó számára szerintem mégis az automatikus, vagy ha egy kicsit már jobban ért a témához akkor a második, vagyis a kivételeket is használó automatikus mód a legjobb választás. Az interaktív mód sokszor inkább megkérdezi, hogy mit szeretnénk tenni, viszont én egy kicsit talán túlságosan is paranoiásnak éreztem a szoftvert. Kíváncsiságból egy gépre telepítettem fel a Remote Administrator szervert, a hozzá tartozó klienst és a Smart Security-t. Bevallom, egy kicsit meglepődtem, hogy a Smart Security megfogta a Remote Administrator és a kliens közötti kommunikációt. Persze interaktív üzemmódban feltette a kérdést, hogy mit szeretnék tenni, blokkolom vagy engedélyezem. Engedélyezni egyébként lehet ideiglenesen és véglegesen is, utóbbi esetben ilyenkor létrehoz a program egy szabályt és legközelebb már nem fog minket zaklatni.
A levélszemétszűrővel csak érintőlegesen foglalkoztunk, inkább a vírusvédelemre és a stabilitásra voltunk kíváncsiak de első ránézésre megvan benne minden, manapság használt funkció.
A Linuxos verzió
Sajnos a Linuxos verziót nem sikerült rendesen letesztelnünk, ugyanis rögtön az elején belefutottunk egy hibába, amit egyenlőre nem tudtunk megoldani. A telepítés nem volt különösebben bonyolult – bár egy kicsit azért bele kellett túrni kézzel is a Nod konfigurációs állományába -, viszont ahogy elindultak a háttérben a szolgáltatások, a következő hibaüzenetet kaptuk: Cannot check licencse validity: unknown user.
Mint kiderült, frissítés közben adta a szoftver a hibaüzenetet. Mivel rögtön az elején egy helyben telepített adminisztrációs szerverről akartuk frissíteni a vírusirtót ezért először arra tippeltünk, hogy mi tolhattunk el valamit. Később, hogy biztosra menjünk, teljesen eltávolítottuk a Nod-ot a gépről minden konfigurációs fájllal együtt és újra feltelepítettük, ezúttal alapbeállításokkal. Ilyenkor a Nod valamelyik központi Eset szerverről próbál meg vírusmintákat letölteni, meglepetésünkre azonban ugyanúgy megkaptuk a fentebb leírt hibaüzenetet.
Felvettük a kapcsolatot a Sicontact Kft. munkatársaival és kiderült, hogy sajnos a probléma nem ismeretlen a számukra, viszont egyenlőre nem tudják, mi okozza. Annyit tudtak mondani, hogy ez valamilyen inkompatibilitási probléma ami bizonyos Linux verziók és a jelenlegi Nod32 – azaz a 3.0.15-ös – verzió esetén jelentkezik, a korábbi változatok nem produkálják ezt a hibát. A Sicontact munkatársa elkérte az általunk használt Linux disztribúció nevét, a kernelverziót és a Nod konfigurációs állományát. Sajnos a próba licence lejárta előtt még nem kaptunk megoldást a problémára.
Friss vírusminták híján sok értelme nem volt, hogy használjuk a szoftvert de azért hagytuk futni egy kicsit mert kíváncsiak voltunk, milyen hatással van egy Linux teljesítményére a vírusirtó. Mai szemmel már egy meglehetősen gyenge konfiguráción teszteltük, ami egy 1.8 Ghz-es Pentium 4-es processzort és 512 Mb memóriát takar. Ezt a gépet sajnos néha egy-egy komolyabb flash videó igencsak meg tudja izzasztani úgyhogy kellemes meglepetés volt, hogy a háttérben futó vírusirtó mellett nem érzékeltünk sebességcsökkenést.
A Nod-ot egy Debian 5.0 – azaz Lenny – Linuxra próbáltuk telepíteni, a kernel verziószáma pedig 2.6.26-2-686 volt.
Eset Nod32 Remote Administrator
Vállalati felhasználók számára nagyon fontos szempont, hogy egy vírusirtóhoz van-e – és ha igen akkor milyen – valamilyen központi menedzselési lehetőség. Alapkövetelmény, hogy a szoftver távolról telepíthető és konfigurálható legyen, valamint lehetőség legyen arra is, hogy a vírusirtók számára kialakíthatóak legyenek helyi update szerverek. Természetesen a Nod32-höz is létezik ilyen megoldás. A Remote Administrator két összetevőből áll. Az első maga a központi menedzsment szerver, a másik pedig egy kliens, amellyel rácsatlakozhatunk a szerverre. Szerverből általában elegendő egyet telepítenünk de ez erősen függ a cégünk számítógépes hálózatának felépítésétől, a gépek számától és a rendelkezésre álló sávszélességtől. A menedzsment szervert csak Windows alapú operációs rendszerre tudjuk feltelepíteni, viszont abból akár egy sima XP is elegendő, nem feltétlenül szükséges alá szerver operációs rendszer.
Telepítés után a futó szolgáltatások között megjelenik egy újabb folyamat, az era.exe amely alapból nagyjából 11 Mb memóriát foglal le magának. A kliens nem fut folyamatosan a háttérben, csak ha elindítjuk, akkor viszont a console.exe picivel több mint 6,5 Mb memóriát fog megenni. A klienst egyébként nem szükséges ugyanarra a gépre telepítenünk amelyiken a szerver fut. A kliensből is telepíthető több példány viszont egyenlőre ebből is csak Windows-ra írt változat létezik.
Eltekintenék attól, hogy most egy részletes leírást adjak a Remote Administrator minden egyes funkciójáról, inkább csak leírom a véleményemet a szerintem leglényegesebbekről.
Először is, számomra nagy meglepetés volt, hogy a Remote Adminsitrator Linuxot is támogat. Ez azt jelenti, hogy a Linuxos gépekre telepített vírusirtókkal is tud kommunikálni a szerver, ugyanúgy kiadhatóak a távoli utasítások mint a Windows változatoknál. Azért emelem ki, mert például a Symantec Endpoint Protection Manager 11-es változata nem támogat Linuxos klienseket. Létezik a cégnek vírusvédelmi megoldása Linuxra de azokat még nem tudjuk a központi menedzsment szoftverből kezelni. Az új változatban viszont elméletileg ez már meg lesz oldva…
Számomra nagyon fontos szempont a távtelepítés. Mint a központi menedzsment megoldásoknál általában, itt is úgy tudjuk feltelepíteni távolról a vírusirtót, hogy a Remote Administrator-ban kitallózzuk a Windows-os hálózatból a gépeket, majd megadunk egy rendszergazdai jogokkal rendelkező felhasználót valamint a hozzá tartozó jelszót és már indítható is a telepítés. Leteszteltük a folyamatot, a célszámítógépen a felhasználó szinte semmit sem vesz észre, nem kap felugró ablakot, mindössze annyit érzékel az egészből, hogy a merevlemez folyamatosan dolgozik és a legvégén megjelenik a tálca jobb alsó sarkában a Nod32 ikonja. Sajnos arra nem találtunk módot, hogy Linuxos kliensre is fel lehessen telepíteni a vírusirtót ezzel a módszerrel. Természetesen nem kötelező ezt a megoldást használni, ha kimentjük az előre beállított telepítőkészleteket akkor akár Login Script segítségével is elindíthatjuk a telepítést.
Tegyük fel, hogy eleinte nem akartunk Remote Administrator-t használni de mondjuk a gépeink számának a növekedése miatt úgy döntöttünk, hogy utólag telepítünk egy menedzsment szervert. Ilyenkor a már használatban lévő vírusirtókat nem szükséges újra feltelepíteni, mindössze egy apró kis beállítást kell csak megváltoztatnunk és máris hozzá fog kapcsolódni a központi szerverhez. Ha ez megvan akkor szépen le is töltődnek a központi beállítások.
Ha spórolni szeretnénk a sávszélességgel akkor nem éppen a legtakarékosabb megoldás ha hagyjuk, hogy mindegyik vírusirtó egyenként töltse le magának a vírusmintát az Eset szervereiről. Helyette érdemes beállítani egy helyi frissítő szervert. Ehhez a Remote Administrator-ban csak néhány beállítást kell megtennünk, valamint be kell állítsuk a vírusirtókat, hogy ezentúl ne az internetről töltsék le a vírusmintákat hanem használják a saját update szerverünket. Ha több telephelyünk van akkor célszerű telephelyenként felállítani egy-egy ilyen update szervert. Ilyenkor egyébként nem feltétlenül érdemes minden egyes telephelyre Remote Administrator-t telepíteni, ugyanis akár sima asztali gépen futó vírusirtó is beállítható úgy, hogy update szerverként funkcionáljon. Természetesen mindezt távolról, kényelmesen, a Remote Administrator segítségével.
Végszó
A fentebb leírtakat természetesen mindegyik komoly konkurencia terméke tudja vagy legalábbis folyamatban van a fejlesztés. Az új Symantec Endpoint Protection Manager is fogja majd kezelni a Linuxra telepített vírusirtókat, legalábbis a magyarországi képviselet szerint a következő verzióban már benne lesz ez a funkció is. Ha már ismét szóba került a Symantec akkor most végre írok egy-két dicsérő szót, ugyanis az Enpoint Protection Manager kezelőfelülete szerintem sokkal jobban átlátható, egyszerűbben kezelhető. A Nod32-höz adott Remote Administrator elsőre nekem egy kicsit furcsa volt, viszont fenntartom az első vírusirtós cikkben leírt véleményemet, vagyis ilyen esetben nem feltétlenül a kényelemnek kell döntenie, hanem annak, hogy maga a vírusirtó mennyire nyújt megbízható védelmet és mennyire stabil, ebből a szempontból pedig a Nod32 sokkal jobban vizsgázott.
A tesztelés során inkább gyengébb konfigurációkat használtunk. A leggyengébb teszthardverünk a fentebb is említett 1.8 Ghz-es Pentium 4 processzorral szerelt gép volt, a leggyorsabb pedig egy HP 6715s típusú laptop amiben egy 2 Ghz-es AMD Turion 64 X2 típusú processzor dolgozik. A memória mérete 1 Gb de ebből egy keveset megeszik az integrált grafikus kártya így ebből csak 896 Mb használható. Kíváncsiságból feltelepítettük egy virtuális XP-re is, amit egy 2.4 Ghz-es Core 2 processzorral szerelt Apple MacBook Pro laptopon futtattunk. Összességében nagyon kellemesek a sebességgel kapcsolatos tapasztalataink, a Nod32 valóban egy elég kis erőforrásigényű vírusirtó. Nyugodt szívvel ajánlom ajánlom akár otthoni, akár vállalati felhasználásra, viszont ha Linuxra is szeretnénk feltelepíteni akkor vásárlás előtt mindenképpen kérjünk a cégtől egy próbalicencet, hogy leteszteljük, rendesen működik-e a Linuxos változat.
Köszönjük a Sakkom Kft-nek és a Sicontact Kft-nek, hogy tesztelhettük a terméket és köszönet a Sicontact Kft. munkatársainak akik minden kérdésünkre nagyon gyorsan reagáltak és lehetőségeikhez mérten igyekeztek segíteni.
Hasonló bejegyzések:
- Symantec Norton Antivirus 2003-2007
- Látogatás a Sicontact Kft.-nél
- A kis vírusirtó teszt
- IT Factory online oktatás – Kisvállalati Linux szerver
- Symantec Endpoint Protection 11 (SEP)
Címkék: Antivírus, BSD, Debian Linux, Eset, ESET NOD32 Antivirus, Eset Remote Administrator, ESET Smart Security, kémprogramirtó, levélszemétszűrő, Linux, Mandriva Linux, MS-DOS, NOD32, Red Hat Linux, Solaris, SUN, Suse Linux, Tűzfal, Ubuntu Linux, Vírusirtó
